Nem görgeted a telefonod túl sokat? – Dehogy, az átlagnál kevesebbet vagyok online, alig 1,5 órát.
A Tagadás, mint elhárító mechanizmus a pszichológiában azt jelenti, hogy az egyén tudattalanul vagy szándékosan figyelmen kívül hagyja, elutasítja vagy tagadja a valóságot vagy a kellemetlen tényeket. A tagadás révén az egyén megpróbálja minimalizálni vagy elkerülni a szembesülést olyan helyzetekkel vagy információkkal, amelyek fenyegetőek lehetnek számára, és kellemetlen érzéseket vagy feszültséget okozhatnak.
Életet kockáztató tagadás
A tagadás szélsőséges esetét könnyű felismerni. Nézzünk például egy személyt, akit nevezzünk Jolánnak. Jolán túlsúlyos és egészségi problémákkal küzd, tagadhatja a súlyproblémáit és az egészségkárosodást, és elutasíthatja az orvosi tanácsokat vagy a táplálkozási változtatásokat, leginkább el sem megy semmilyen szűrésre, orvosi vizsgálatra. Így elkerüli a szembenézést az egészségével kapcsolatos problémákkal és a változtatás szükségességével.
Megjegyzés: A jobb oldali kép a The Whale című filmből származik.
A „The Whale” című film főszereplője, Charlie a történetben egy elhízott férfi, aki az otthonában él és nehezen mozog. Azonban Charlie helyzete nem kizárólag a tagadásra korlátozódik. A tagadás elhárító mechanizmusa az érzelmi vagy mentális kellemetlenségek elkerülését szolgálja, míg Charlie esetében az elhízás és a társadalmi elszigeteltség inkább a valóságtól való menekülést és a magányt jelképezi.
Charlie nem tagadja az elhízását, mivel számos alkalommal nyíltan vállalja testét és szembesül az emberek reakcióival. Ő inkább a magányába menekül, és megtalálja kényelmet, biztonságot és érzelmi kötődést a közeli barátságokban és az online közösségben. Tehát Charlie inkább a visszahúzódást és az elszigeteltséget választja, nem pedig a tagadást. Ezért, bár Charlie karaktere komplex és különböző pszichológiai elemeket mutat, nem lehet egyszerűen azt mondani, hogy ő „tagadásban él”.
Virtuális homoba dugott strucc fejek
A közösségi média használatának negatív hatásai közé tartozik az érzelmi és mentális egészség károsodása, a szociális kapcsolatok gyengülése és a valóságtól való elidegenedés. Az állandó online jelenlét és a virtuális világban való elmerülés kihatással lehet az ember önértékelésére, a szociális összehasonlításhoz vezethet, és növelheti az egészségtelen versengést vagy irigységet.
Nézzünk egy újabb példát. Kitti folyamatosan azon töri a fejét, hogy mit posztoljon, milyen képet töltsön fel, hogy minél jobb képet mutasson magáról. Azonban ez a törekvés az önértékelés csökkenését eredményezheti, mivel az egyén folyamatosan másokkal hasonlítja össze magát és az életét az online világban látottak alapján.
Ennek hatására már csak akkor találkozik a barátnőivel, ha olyan helyre mennek, ami „jól mutat” az Instagramon, nyaralás előtt a Pinteresten keres rá a „leg Instagram kompatibilisebb helyszínekre” és elvárja a párjától, hogy segítsen neki akár 20-30 percen keresztül is a tökéletes fénykép elkészítésében.
Hajlamosabb valaki a közösségi média túlzásba vitelére, ha tagadással kerüli el a kellemetlen érzéseket?
A tagadás elhárító mechanizmusa és a túlzott közösségi média használat közötti összefüggés az lehet, hogy mindkettő arra irányul, hogy az egyén elkerülje a kellemetlen valóságot vagy információkat. A tagadás elhárító mechanizmusának segítségével az egyén nem akar szembesülni a valósággal, míg a túlzott közösségi média használat révén az egyén az online világba menekül, ahol könnyebb számára elfeledkezni a problémákról vagy elkerülni azokat.
Mindkettőnek negatív hatása lehet az emberre. A tagadás hosszú távon meggátolja az egyént abban, hogy szembenézzen a problémákkal vagy nehézségekkel, és ezáltal akadályozhatja az érzelmi növekedést és a személyes fejlődést. A túlzott közösségi média használat pedig elidegenítheti az embert a valóságtól, leronthatja az önértékelését, és csökkentheti a valódi, mély kapcsolatokat, amelyek fontosak az élettel való valódi kapcsolódáshoz.
A legjobb, ha tudatosan figyelünk a tagadás jeleire és a túlzott közösségi média használatra, és felismerjük, hogy ezek a mechanizmusok hogyan lehetnek károsak az életünkre. Fontos odafigyelni az érzéseinkre és valósággal szembenézni, valamint egyensúlyt teremteni a digitális világ és a valós kapcsolatok között.
A tagadáshoz kapcsolódó érzés, ami szinte azonnal aktivizálódik a DÜH, ami alatt szégyen, félelem, szomorúság lapulhat. A tagadás abban segít, hogy távolságot tarts az kellemetlen élményeid és önmagad között.
Felnőttkorban a függőség tagadása a leggyakoribb formája. Ez az elhárító mechanizmus és az elfojtás egyaránt elzárja a tudatosság lehetőségét előlünk és így a valódi szembenézés és megoldás útját.
Hajlamos vagy a "tagadás" mechanizmusát alkalmazni? Tedd fel ezeket a kérdéseket és írd le a válaszokat az önismereti naplódba:
- Milyen mértékben vagy tisztában azzal, hogy problémák vagy nehézségek állnak fenn az életedben? Vannak problémáid?
- Hogyan reagálsz, amikor valaki megemlíti hogy szerinte XYZ a problémád?
- Milyen módon próbálod minimalizálni vagy elbagatellizálni a nehézségeket vagy a negatív élményeket az életedben?
- Hogyan reagálsz, amikor szembesítenek olyan információkkal, amelyekkel nem értesz egyet?
- Milyen mértékben vagy hajlamos kerülni a kellemetlen helyzeteket vagy konfliktusokat?
- Milyen módon támaszkodsz magyarázatokra vagy kifogásokra? Szeretsz „mindent” alátámasztani magyarázatokkal?
- Mennyire vagy nyitott a konstruktív kritikára vagy visszajelzésekre?
- Milyen mértékben fordulsz inkább a kényelem vagy a megszokás felé, mint az új vagy kihívást jelentő dolgok felé?
- Milyen módon igyekszel magyarázatokat vagy indokokat találni arra, hogy miért NEM kell változtatnod vagy cselekedned az életed problémás területein?