A Tagadás és a túlzott közösségi média használat

Nem görgeted a telefonod túl sokat? – Dehogy, az átlagnál kevesebbet vagyok online, alig 1,5 órát. 

A Tagadás, mint elhárító mechanizmus a pszichológiában azt jelenti, hogy az egyén tudattalanul vagy szándékosan figyelmen kívül hagyja, elutasítja vagy tagadja a valóságot vagy a kellemetlen tényeket. A tagadás révén az egyén megpróbálja minimalizálni vagy elkerülni a szembesülést olyan helyzetekkel vagy információkkal, amelyek fenyegetőek lehetnek számára, és kellemetlen érzéseket vagy feszültséget okozhatnak.

Életet kockáztató tagadás

A tagadás szélsőséges esetét könnyű felismerni. Nézzünk például egy személyt, akit nevezzünk Jolánnak. Jolán túlsúlyos és egészségi problémákkal küzd, tagadhatja a súlyproblémáit és az egészségkárosodást, és elutasíthatja az orvosi tanácsokat vagy a táplálkozási változtatásokat, leginkább el sem megy semmilyen szűrésre, orvosi vizsgálatra. Így elkerüli a szembenézést az egészségével kapcsolatos problémákkal és a változtatás szükségességével.

 

Megjegyzés: A jobb oldali kép a The Whale című filmből származik.

A „The Whale” című film főszereplője, Charlie a történetben egy elhízott férfi, aki az otthonában él és nehezen mozog. Azonban Charlie helyzete nem kizárólag a tagadásra korlátozódik. A tagadás elhárító mechanizmusa az érzelmi vagy mentális kellemetlenségek elkerülését szolgálja, míg Charlie esetében az elhízás és a társadalmi elszigeteltség inkább a valóságtól való menekülést és a magányt jelképezi.

Charlie nem tagadja az elhízását, mivel számos alkalommal nyíltan vállalja testét és szembesül az emberek reakcióival. Ő inkább a magányába menekül, és megtalálja kényelmet, biztonságot és érzelmi kötődést a közeli barátságokban és az online közösségben. Tehát Charlie inkább a visszahúzódást és az elszigeteltséget választja, nem pedig a tagadást. Ezért, bár Charlie karaktere komplex és különböző pszichológiai elemeket mutat, nem lehet egyszerűen azt mondani, hogy ő „tagadásban él”.

Virtuális homoba dugott strucc fejek

A közösségi média használatának negatív hatásai közé tartozik az érzelmi és mentális egészség károsodása, a szociális kapcsolatok gyengülése és a valóságtól való elidegenedés. Az állandó online jelenlét és a virtuális világban való elmerülés kihatással lehet az ember önértékelésére, a szociális összehasonlításhoz vezethet, és növelheti az egészségtelen versengést vagy irigységet.

Nézzünk egy újabb példát. Kitti folyamatosan azon töri a fejét, hogy mit posztoljon, milyen képet töltsön fel, hogy minél jobb képet mutasson magáról. Azonban ez a törekvés az önértékelés csökkenését eredményezheti, mivel az egyén folyamatosan másokkal hasonlítja össze magát és az életét az online világban látottak alapján.

Ennek hatására már csak akkor találkozik a barátnőivel, ha olyan helyre mennek, ami „jól mutat” az Instagramon, nyaralás előtt a Pinteresten keres rá a „leg Instagram kompatibilisebb helyszínekre” és elvárja a párjától, hogy segítsen neki akár 20-30 percen keresztül is a tökéletes fénykép elkészítésében. 

Hajlamosabb valaki a közösségi média túlzásba vitelére, ha tagadással kerüli el a kellemetlen érzéseket?

A tagadás elhárító mechanizmusa és a túlzott közösségi média használat közötti összefüggés az lehet, hogy mindkettő arra irányul, hogy az egyén elkerülje a kellemetlen valóságot vagy információkat. A tagadás elhárító mechanizmusának segítségével az egyén nem akar szembesülni a valósággal, míg a túlzott közösségi média használat révén az egyén az online világba menekül, ahol könnyebb számára elfeledkezni a problémákról vagy elkerülni azokat.

Mindkettőnek negatív hatása lehet az emberre. A tagadás hosszú távon meggátolja az egyént abban, hogy szembenézzen a problémákkal vagy nehézségekkel, és ezáltal akadályozhatja az érzelmi növekedést és a személyes fejlődést. A túlzott közösségi média használat pedig elidegenítheti az embert a valóságtól, leronthatja az önértékelését, és csökkentheti a valódi, mély kapcsolatokat, amelyek fontosak az élettel való valódi kapcsolódáshoz.

A legjobb, ha tudatosan figyelünk a tagadás jeleire és a túlzott közösségi média használatra, és felismerjük, hogy ezek a mechanizmusok hogyan lehetnek károsak az életünkre. Fontos odafigyelni az érzéseinkre és valósággal szembenézni, valamint egyensúlyt teremteni a digitális világ és a valós kapcsolatok között.

 

A tagadáshoz kapcsolódó érzés, ami szinte azonnal aktivizálódik a DÜH, ami alatt szégyen, félelem, szomorúság lapulhat. A tagadás abban segít, hogy távolságot tarts az kellemetlen élményeid és önmagad között. 

Felnőttkorban a függőség tagadása a leggyakoribb formája. Ez az elhárító mechanizmus és az elfojtás egyaránt elzárja a tudatosság lehetőségét előlünk és így a valódi szembenézés és megoldás útját.

 

Hajlamos vagy a "tagadás" mechanizmusát alkalmazni? Tedd fel ezeket a kérdéseket és írd le a válaszokat az önismereti naplódba:

  1. Milyen mértékben vagy tisztában azzal, hogy problémák vagy nehézségek állnak fenn az életedben? Vannak problémáid? 
  2. Hogyan reagálsz, amikor valaki megemlíti hogy szerinte XYZ a problémád?
  3. Milyen módon próbálod minimalizálni vagy elbagatellizálni a nehézségeket vagy a negatív élményeket az életedben?
  4. Hogyan reagálsz, amikor szembesítenek olyan információkkal, amelyekkel nem értesz egyet?
  5. Milyen mértékben vagy hajlamos kerülni a kellemetlen helyzeteket vagy konfliktusokat?
  6. Milyen módon támaszkodsz magyarázatokra vagy kifogásokra? Szeretsz „mindent” alátámasztani magyarázatokkal?
  7. Mennyire vagy nyitott a konstruktív kritikára vagy visszajelzésekre?
  8. Milyen mértékben fordulsz inkább a kényelem vagy a megszokás felé, mint az új vagy kihívást jelentő dolgok felé?
  9. Milyen módon igyekszel magyarázatokat vagy indokokat találni arra, hogy miért NEM kell változtatnod vagy cselekedned az életed problémás területein?
Scroll to Top