Üdvözöllek a Slow Social szemlélet blogján.
Önéletrajz helyett
Megtölthetnék oldalakat miközben arról mesélek mi minden töltötte meg az életem, kalandjaim. Talán a sorok között erre is sor kerül, a blog és a Slow Social rendszere azonban nem rólam, hanem rólad és a közösségi média használatodról szól. Na meg a lassúságról. A fellélegzésről. A könnyű, mélyreható, valódi közösségről, ami online létrejöhet, de semmit nem ér ha a valóságban (offline) nem ölt testet.
A célom, hogy egy másfajta gondolkodásra inspiráljalak. Hogy kilépj a megszokott óranézegetésből. Kilépj a hajcsár szerepből. Engedd el önmagadat vagy épp alkalmazottad, munkatársad tartalomgyártásra való ösztönzését. Eszköket, rendszert és nézőpontot ajánlok fel, amit kedvedre formálhatsz saját arcodra, márkádra. A legnagyobb kaland azonban a lassúság megélése, újrafelfedezése és a közösségi média használatod megreformálása. Gyere lassuljunk együtt!
Ki vagyok én? 😅
Amikor először hallottam a “mulipontenciális”szót teljesen kiakadtam. A belső kritikusom, mint egy ló elkezdett prüszkölni: “a multitasking sem ér semmit, az sem, ha valaki azt gondolja sok mindenben lehet jó.”
Hetekkel később sem csillapodott a dühöm, sőt a fájdalmam, aztán egy vidám délután felhangzott bennem a mondat “ami ennyire iritál azzal biztosan dolgom van”.
Nos. 😅 Elfoglalt szűlökkel nőttem fel egyke gyerekként, ezért számomra az egy napon belül 3-4 aktivitás vált normálissá gyerekkoromtól. Hétvégén is külön foglalkozásokra, hittanra, kirándulásokra, edzésekre jártam.
Felnőttként mióta az eszemet tudom igyekszem megfelelni az apai intésnek “egy dolgot csinálj, de azt profin” – ezzel meg is érkeztünk oda, miért fáj az a mondat, hogy “Multipotenciális vagy”. Elfogadás. Megítélés. Nagyképűség. Ezek a témák vezettek el oda, hogy néha azt érzem le kell tagadnom, hogy
12 éve fotózom, hogy ugyaennyi ideje kísérek embereket coachként, miközben a társadalom számára legtrendibb gyorsvonaton integetek közösségi média stratégaként. Lehet egy ember ennyi minden? És ha lehet, lehet jó benne? Sőt, lehet-e egy ilyen ember slow?
Ez az identitásválság olyan bennem, mint a tornádó Oklahomában – tudod, hogy időről időre visszatér. Nem vagyok minden, ami valaha érdekelt. A tevékenységeim és érdeklődésem középpontjában az ember, a segíteni akarás, a kreativitás és a kíváncsiság állt. Pontosan ebben a sorrendben.
Integrál Akadémiás utamnak köszönhetően ma már sokkal tisztábban látom, hogyan rángatja bennem ez az egy szó az érzéseket, hogyan alakul az énképem. Ma sem mondanám magam multipotenciálisnak, bár ha valaki benéz a színfalak mögé a leírásnak tökéletesen megfelelek. Vagyok, aki vagyok és teszem, ami érdekel. Vannak, amik megragadnak és többé nem eresztenek. Miért ne férne bennem meg a segítő, a művész és stratéga? Hiszen ezek mind szerepek. Aki én vagyok az a szív, amit a tettekbe teszek; a gondolat, amivel formálom az életem; a lélek ami összeolvad mindazzal amivel és akivel találkozik.
Egy idő után megszűnik fontosnak lenni ki vagyok. Egy idő után csak annyi marad: vagyok. Jól vagyok. 🙏
