Erőforrások aktiválása
Az egyik legnagyobb félreértés az önismereti folyamatokban az, hogy a felismerés önmagában változást hoz. Pedig attól, hogy valaki tudja, mire lenne szüksége, még nem biztos, hogy képes helyet is csinálni neki a mindennapjaiban. Az erőforrások aktiválása erről szól: visszaépíteni azokat a dolgokat az életbe, amelyek stabilizálnak és szabályoznak minket.
Anna például pontosan tudta, hogy az alkotás tölti fel, mégis hónapok óta nem festett. Mindig volt fontosabb, sürgősebb vagy „produktívabb” dolog. A folyamat során nem azt tűztük ki célul, hogy újra „művésszé” váljon, hanem hogy hetente kétszer húsz percet adjon magának festésre teljesítménykényszer nélkül. Pár hét után azt vette észre, hogy kevésbé ingerlékeny, jobban alszik és könnyebben kapcsolódik másokhoz.
Gergőnél az aktiválás teljesen máshogy nézett ki. Nála nem egy kreatív tevékenység, hanem a fizikai jelenlét hiányzott az életéből. Reggeltől estig képernyők között élt, ezért elkezdett minden nap húsz percet sétálni telefon nélkül. Először idegesítette a csend. Később viszont azt mondta: „nem tudom mikor töltött fel valaha ennyire valami.”
Az erőforrások aktiválása ritkán grandiózus változás. Sokkal inkább apró, ismétlődő döntések sorozata. Nem attól változik meg valaki élete, hogy egyszer felismeri, mire lenne szüksége, hanem attól, hogy elkezdi komolyan venni azt. Időt, energiát szán neki.