
Egyke gyerekként a chat.hu és az iWiW volt a világom kapuja. Akkor még izgalom, szabadság. De 25–26 évesen, közösségi média menedzserként, amikor azon kaptam magam, hogy már a vécére is magammal viszem a telefont, tudtam: valami elcsesződött. A posztok már nem emberekről szóltak, hanem arról, hogy ki tud szebb, jobb, eladhatóbb lenni. Akkor jöttem rá: a digitális világ nem a kapcsolódásért van, hanem a fogyasztásért. És én nem akartam többé báb lenni.
Amit többször kérdeznek tőlem
Nem kerülgetem a forró kását. Nem fogok tíz körön át „érzékeny kérdezgetősdit” játszani, ha közben látom, hogy pontosan tudod a választ, csak rettegsz kimondani. Radikális tisztánlátás. Nem durvaság, de nem is komfort. Elmondom, amit más nem mer. És igen, tudom, hogy ez sokaknak szúr. De aki marad, az pontosan ezért marad: mert érzi, hogy végre nem kell mellébeszélni. Empatikus vagyok, tartalak, de közben nem hagyom, hogy a kényelem oltárán feláldozd a boldogságodat.
Ha nem lettem volna közösségi média stratéga, ma nem látnék át ennyire a rendszeren. Pszichológiai és viselkedésközgazdasági szinten értettem meg, hogyan húz be, manipulál és tart fogva a digitális tér. Tudom, miként vezetik meg az embereket a trükkökkel, trendekkel, függőségekkel. Láttam, belülről. Ez az aranybánya, amiből dolgozom. És ezért mondom: ha egyszer meglátod, hogyan működik a bűvésztrükk, többé nem tudod ugyanúgy nézni. Nem akarod majd visszaadni a figyelmed a Mátrixnak.
Őszinteség. Bátorság. Lassú, kitartó önismeret. A tisztánlátás nem pillanatnyi varázslat, hanem az, amikor szembe mersz nézni magaddal, lehántod a sallangot, és időt adsz a változásnak. Nem egyik napról a másikra, hanem minden nap újra és újra. Nálam nincs misztikus köd. A tisztánlátás azt jelenti: tudom, mit csinálok és miért. És igen, néha ez fáj. De a tisztánlátás mindig jobb, mint a szépített hazugság.
Számíthatsz rám abban, hogy őszinte leszek, ítélkezésmentes, és mindig vissza fogom adni neked a tükröt. Lesznek ötleteim, kreatív megoldásaim, de a legfontosabb, hogy felteszem neked újra és újra a nyomasztó kérdéseket, amik elől eddig menekültél. Nem lesz mellébeszélés. Nem lesz időhúzás. Nem lesz ezoterikus köd vagy kivitelezhetetlen gyakorlat. Nálam otthonra talál az, aki készen áll szembenézni magával. Aki nem, az menekülni fog. És ez is rendben van.

A közelség ma luxus lett. Kapcsolódunk képernyőn, de alig nézünk egymás szemébe. Megosztjuk, amit csinálunk, de ritkán, amit érzünk. Az intimitás nem tűnt el, csak kimerült a figyelem, amivel táplálni lehetne.